A Tanszék az 1962-ben kialakított Felsőfokú Gépipari Technikum képzésszervezésének kezdeti időszakában, az 1963/64 tanévben létesült. Már 1965-től kiemelkedő szerepe volt a gyártástechnológiai szak szaktárgyi tananyagainak kidolgozásában és a főiskolai oktatás szakmai követelményeinek gyors ütemű előkészítésében. A tanszék személyi és technikai fejlesztésének irányát a gépiparnak a gyártástechnológiai üzemmérnökökkel szemben támasztott igényei szabták meg.

Az intézmény életében jelentős változást hozott az 1969-es év, amikor a felsőfokú technikumot főiskolává alakították át, létrejött a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola. Az ipari fejlődés igényei a szakemberképzés területén - az egyetemeken képzett mérnökök mellett - szükségessé tették olyan üzemmérnökök képzését is, akik a technológiai eljárások, a kivitelezési ismeretek birtokában és a gyakorlati tapasztalatok alapján képesek a tervezői elgondolások megvalósítását célzó munka elvégzésére, irányítására. A szakok és ágazatok szervezése az akkori ipari igények alapján történt, és ennek megfelelően három (gépgyártástechnológiai, általános gépész, szervező) szak alakult. Ezek közül a gépgyártástechnológiai szak két ágazattal - a forgácsoló és a forgácsnélküli alakító - kezdte meg oktatási-nevelési és kutatási tevékenységét.

A gépgyártástechnológia szak, képzési feladatát a következőképpen fogalmazták meg: "A gépgyártástechnológus üzemmérnököknek jártasaknak kell lenniük a gazdaságos gyártási folyamat megtervezésében. Ismerniük kell a korszerű technológiai eljárásokat, a megmunkálógépeket, a szerszámokat, a gyártást elősegítő készülékeket, valamint a minőségellenőrzés korszerű eszközeit és módszereit. Feladataik ellátása érdekében megismerkednek a forgácsolás elméletével, szerszámaival, gépeivel, készülékeivel és technológiájával, a forgácsnélküli megmunkálásokkal, a hőkezelés és hegesztés módszereivel, a műanyagok gépipari alkalmazásával, a gazdaságos gyártás és a korszerű üzemszervezés kérdéseivel."

A képzési cél a szakmai tárgyak oktatásán keresztül valósult meg. A képzésben meghatározó szerepe volt a tanterveknek és azon belül a szakmai tananyagoknak. Az évek során a tanterv többször változott és korszerűsödött, azonban valamennyi tantárgyunk oktatásánál az elmélet gyakorlati alkalmazását helyeztük előtérbe. Az elméleti és gyakorlati foglalkozások aránya szakonként változó volt, akkor törekedtünk azonban az átlagos 40% elmélet, 60% gyakorlat arányának tartására. A gépgyártástechnológia szakon a tanszék által oktatott szaktárgyak a főiskolává válás évében az alábbiak voltak:

· A gépipari mérések című tárgy oktatásának célja a termelés minőségét biztosító mérési módszerek és eszközeik megismertetése. Ennek keretében a hallgatók elsajátították a mérések alapelveit, a mérési hibák jellegét és forrásait, az egyedi, sorozat- és tömeges mérésre gazdaságosan alkalmazható különféle mérőeszközök főbb jellemzőit, a mérőkészülékek elvi felépítését és alkalmazását. (Dr. Szilágyi László),

· A forgácsolás elmélete és szerszámai című tárgy foglalkozott a forgácsolás főbb tényezőivel, a forgácsleválasztás alapjelenségeivel, a forgácsolóerőnek és a szerszám éltartamának vizsgálatával, az optimális adatok meghatározásával. A hallgatók megismerték a szerszámok felépítését, élkialakítását, valamint a fontosabb eszközök tervezésének alapjait. (Dr. Angyal Béla, Dr. Dobor Lászlóné),

· A forgácsoló megmunkálás tantárgy a különböző forgácsolási módok részletes ismertetését adta az alapváltozatoktól kezdve a különleges eljárásokig. A hallgatók megfelelő jártasságot szereztek a gyártási folyamatok megtervezésében, a műszaki-gazdasági követelményeknek megfelelő megmunkálási módok kiválasztásában és azok körülményeinek meghatározásában. (Dr. Váradi András),

· A szerszámgépek című tantárgy keretében a hallgatók megismerték a gépiparban használt gépek szerkezeti és kinematikai felépítését, azok alapvető tervezési szempontjait és üzemeltetési sajátosságait. Az oktatásban megfelelő hangsúlyt kaptak a számjegyvezérlésű gépek, megmunkálóközpontok és integrált gyártórendszerek. A gépek ismerete elősegítette a gazdaságos gyártáshoz szükséges szerszámgép kiválasztását, ezért a tantárgy akkor mindhárom szak tantervében szerepelt. (Dr. Nagy P. Sándor),

· A készülékek (Gépgyártás készülékei) tantárgy oktatása felölelte a gépipari gyártás főbb készüléktípusainak felépítését, szerepét, a készülékszerkesztés és alkalmazás alapelveit, a gyártott darabszámtól függő készülékezési megoldásokat. Tárgyalta a kézi és gépi működtetésű korszerű munkadarabbefogó készülékeket, valamint az elemekből összeállítható készülékek (EÖK) rendszerét, felépítését és alkalmazását. (Dr. Czverencz János),

· A szereléstechnológia tantárgy a különböző sorozatnagyságú gépipari gyártmányok szereléstechnológiai feladatainak megoldásával foglalkozott. Ennek keretében az alkatrészek pontossági előírásaival összefüggő feladatfelismerési és megoldási ismereteket, komplex látásmódot, valamint megfelelő jártasságot adott a szerelési folyamat műveleteinek tervezésében és a szerelő munkahelyek kialakításában. (Dr. Sepsey József, Dr. Pap András),

· A műanyagok feldolgozása című tantárgyban a hallgatók megismerték a fontosabb műanyagok jellemző tulajdonságait, feldolgozásuk és alakításuk technológiáját, valamint a feldolgozógépek működési elvét és szerkezeti kialakítását. A tananyag foglalkozott a műanyagalakító szerszámok tervezésével, a műanyagok forgácsolásával, valamint a műanyag gépalkatrészek alkalmazásával is. (Balázs Imre).

A szaktárgyak megértéséhez és az üzemmérnöki feladatok jó színvonalú ellátásához nélkülözhetetlen gyakorlati ("műhelyi") ismereteket integrált gyakorlatokon szerezték meg a hallgatók. Ennek során nyílt lehetőség a különböző szakmai előképzettségű diákjaink tudásszintjének kiegyenlítésére is. A gyakorlatok az 1. félévben Méréstechnika és Esztergálás I., a második félévben pedig Esztergálás II.; Marás; Köszörülés; Gyalulás, Vésés, Fúrás, valamint Üzemi gyakorlat modulokból álltak.

A 4. és 5. félév gyakorlati képzését szakra orientáltan, a félév utolsó hetére csoportosítva oldottuk meg. Ezek a "komplex" gyakorlatok már nemcsak manuális készséget, hanem elméleti ismereteket is feltételeztek. Az egyes blokkok komplexitása jól szolgálta az üzemek gyakorlati feladataira való felkészülést, mivel a gyakorlatokon jól érvényesült a technológia tervezésének, a gyártóeszközök alkalmazásának és a méretellenőrzés feladatainak kölcsönös összefüggése. Az 5. félév gyakorlatait a forgácsoló ágazaton 6 blokkra (Revolver- és automataesztergák, Köszörülés - és finomfelületi megmunkálások, Üzemi modul I. és II., Fogazási eljárások, Pótlólagos automatizálás) bontva alakítottuk ki.

A Tanszék más szakokon oktatott tantárgyainak célkitűzései, mennyisége és mélysége minden esetben az illető szak, képzési céljával voltak összhangban.

Ebben a felfelé ívelő időszakban (1969-1987) a Tanszék személyi állománya megerősödött, oktatási és kutatási infrastruktúrája jelentősen bővült. A kollégák közül többen egyetemi doktori címet, illetve a műszaki tudományok kandidátusa címet szerezték meg. Az ipari vállalatokkal jó kapcsolat épült ki, melynek eredményeként számos alkalmazott kutatási, fejlesztési megbízásos munkát végeztek oktatóink, dolgozóink.

Leírás: m1

Leírás: DSCN7536

A társintézmények (BME, NME, GAMF, GATE,…) Gépgyártástechnológiai Tanszékeivel élő, sokszor szinte napi kapcsolatban voltunk, a közös kutatási területek, fejlesztések, szabványosítási munkák kapcsán.

A Gépgyártástechnológiai Tanszék első megbízott vezetője Dr. Sepsey József (1963-1966) volt, majd ezt a feladatkört hosszú éveken keresztül Dr. Angyal Béla főiskolai tanár, főigazgató (1966-1987) látta el.

Gépgyártástechnológiai Intézet (1987-1990)

A Tanszék életében jelentős változást hozott, amikor a korábban önálló oktatási egységek összevonásával 1987. július 1-jével a főiskolán négy oktatási intézet alakult meg. A Gépgyártástechnológiai Intézet a Gépgyártástechnológiai Tanszék és a Mechanikai Technológiai Tanszék személyi állományának, eszközeinek, helyiségeinek és laboratóriumainak összevonásával szerveződött, szervezeti és működési rendjét pedig az intézet Szervezeti és Működési Szabályzata rögzítette. Az intézetnek, mint önálló szervezeti egységnek elsődleges feladata a hallgatók oktatása, nevelése, a közép- és felsőfokú szakemberek továbbképzése, valamint tudományos kutatómunka végzése volt. Az intézet vállalatokkal, esetenként pedig - a határterületi, illetve a továbbképzési feladatok megoldásában - más intézményekkel is együttműködött.

Az intézet oktató-nevelő és tudományos kutató-fejlesztő munkáját, illetve az ezekkel kapcsolatos szervezési és gazdálkodási feladatait nem önálló szervezeti egységekre (szakcsoportokra) tagozódva végezte, együttműködve a Főiskola többi intézeteivel és szervezeti egységeivel. Az intézet nem önálló egységei (és a hozzájuk rendelt műhelyek és laborok) az alábbiak voltak:

· Fémtani szakcsoport (Metallográfiai, Anyagvizsgáló, Fárasztó-, Hőkezelő- és Hegesztő laboratórium),

· Forgácsnélküli alakítási szakcsoport (Méréselőkészítő, Képlékenyalakítási, Műanyag és CAD számítógép-laboratórium, Szerszámkészítő műhely),

· Szerszámgépek szakcsoport (Szerszámgép- és CAMAC-Laboratórium),

· Gyártóeszközök szakcsoport (Méréstechnikai, Készülék-, Forgácsolás és szerszámai, valamint Érdességmérési és számítógépes laboratórium),

· Forgácsolástechnológiai szakcsoport (Szerszámgépműhely, Szereléstechnológia-laboratórium),

· Intézeti titkárság.

Az Intézetet az Intézeti Tanács, illetve az Intézet igazgatója (Dr. Angyal Béla főiskolai tanár) irányította, az igazgató munkáját az oktatási (Dr. Váradi András főiskolai docens) és a tudományos (Dr. Czinege Imre főiskolai docens) igazgatóhelyettesek segítették. A szervezeti átalakítással egy időben a tantervek korszerűsítésére is sor került. A módosított tanterv a gyártástechnológia szak képzési céljának újrafogalmazására épült, és - az 1983. évi tanterv-korszerűsítési munka eredményeire alapozva - figyelembe vette a Főiskola 2000-ig szóló fejlesztési tervének célkitűzéseit is. A gyártástechnológia szakon belül új ágazatok (Gyártóeszköz-szerkesztő, NC-technológus, Gyártásszervező, Hőkezelő-hegesztő) képzési céljait és tanterveit dolgoztuk ki. Az ágazati tanterv tantárgyai között számos olyan volt, amely a korábbi tárgyak korszerűsítését igényelte, más tantárgyak (pl. Automatizált gyártás) pedig ekkor kerültek be a főiskolai képzésbe.

Az intézet oktatási és kutatási feladatainak jobb ellátására középtávú fejlesztési tervet is készített, amelyben kiemelt szerepet kapott a számítógéppel segített, irányított és integrált gyártás, a robottechnika, a számítógéppel irányított és kiértékelt mérés, a gyártóeszköz-minősítő vizsgálatok stb. A célkitűzések megvalósítása a laboratóriumok és az eszközpark korszerűsítésével járt együtt, elsősorban a korszerű számítógépes alkalmazások területén. A kutatómunka feltételeinek javulása az intézet dolgozói számára lehetővé tette, hogy részt vegyenek a nagyobb kutatási-kísérleti igényű vállalati fejlesztési feladatok megoldásában és az országos szintű, kiemelt kutatási célkitűzések megvalósításában.

A Főiskolán kialakított intézeti rendszer 1990-ben úgy szűnt meg, hogy helyét ismét a tanszéki rendszer foglalta el. Ez a szervezeti módosítás ismét új szakok indításával, teljesen új tantervek kidolgozásával, illetőleg a meglévők jelentős korszerűsítésével járt együtt. Az új képzési irányok megjelenésével a tanszék feladatai is módosultak, átértékelődtek, összességében azonban minden szakon a képzési célnak megfelelő arányt mutatták, a gyártástechnológia fontosságának megtartása mellett.

Gépgyártástechnológiai Tanszék (1990-1999)

Az 1990 utáni megtorpanást a nappali tagozatos hallgatók létszámának fokozatos növekedése követte, s 1995-re a hallgatói létszám közel megduplázódott az 1990. évi létszámhoz képest. Az oktatói állomány létszáma viszont nem emelkedett, ezért oktatóinkra egyre növekvő óraterhelés jutott. A kilencvenes évektől kezdve előbb a műszaki informatikus, majd a műszaki menedzser képzés beindítása jelentett új és újabb feladatokat. A Tanszéknek kiemelkedő szerepe volt a műszaki informatikus képzés beindításában, mivel a képzés akkreditálása az Intelligens gyártócella szakirányon történt meg.

Leírás: DSCN7539

Leírás: DSCN0819

Az 1996-os tantervreformot követően komoly szakmai kihívást jelentett a posztgraduális képzések kereteiben kidolgozott Termékfejlesztő és Minőségügyi szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményei, tantervei. A képzések sikeresen beindultak, és a szakok hallgatóinak oktatását - jelentős óraszámban - Tanszékünk dolgozói látták el.

Erre az időszakra esett az AIFSZ, Akkreditált Iskolarendszerű Felsőfokú Szakemberképzés beindítása is. A gépipari mérnökasszisztensek képzéséhez szintén jelentős műhelyi, laboratóriumi és tantermi óraszámú oktatással járultunk hozzá.

Leírás: DSCF4922.JPG

Leírás: Kép 019

1997-től a gépészmérnöki szakon a Tanszék az új CAD/CAM szakirány gondozója (kibocsátó tanszéke), másrészt jelentős szerepet vállalt a műszaki informatika szakon indult Tervezőrendszerek szakirány oktatásában is. A Gépgyártástechnológiai Tanszék az általa gondozott tantárgyak laboratóriumi háttérigényének magas szintű kielégítésére - támaszkodva a Főiskola ezirányú támogatására - az 1997/98 tanévben jelentős erőfeszítéseket tett a korszerű számítástechnikai infrastruktúra kiépítésére. Beszerzésre került:

- 12 db SGI O2 és 1 db INDIGO2 munkaállomás teljes körű CAD/CAM-, ipari formatervezési- és virtuális realitás szoftver környezettel,

- 13 db SGI INDY munkaállomás rendszerszoftverrel és hagyományos CAD/CAM szoftverrel,

- 4 db PC CAD/CAM szoftverrel,

- 18 db PC (5 db ACADWIN 13 szoftverrel),

- 7 db PC, a CNC-FMS laborban telepítve (4 db SFCAM szoftverrel).

Természetesen a Tanszék más területeken is igyekezett fejlesztéseket végrehajtani, a sikeres FEFA, PFP és OTKA pályázatok segítségével. Ebben az időszakban néhány éven keresztül polgári katonai szolgálatos kollégák segítették munkánkat, többen közülük itt is maradtak, illetve visszajöttek a Tanszékre dolgozni.

A tanszék vezetését ebben az időszakban Dr. Nagy Sándor (1990-1993) és Dr. Váradi András (1993-2003) látta el.

Anyagtudományi és Gyártástechnológiai Intézet „AGI” (2000- )

(Gépgyártástechnológiai Intézeti Tanszék, majd Szakcsoport)

2000-ben három önálló műszaki főiskola (Bánki, Kandó, Könnyűipari) egyesülésével megalakult Budapesti Műszaki Főiskola, amely ismét új helyzetet teremtett. A Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Karon létrejött az Anyagtudományi és Gyártástechnológiai Intézet, melynek egyik Intézeti Tanszékeként, majd 2007-től kezdve Szakcsoportjaként dolgoztunk tovább.

2010-től kezdve az Óbudai Egyetem a Budapesti Műszaki Főiskola, illetve a jogelődök, a Bánki Donát Műszaki Főiskola, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola és a Könnyűipari Műszaki Főiskola általános és teljes körű jogutódja.

A Tanszék a 2000-es években jelentős fejlődés részese lehetett. A nálunk végzett hallgatók vállalatai és a szakmai együttműködésben érintett cégek (GE, GRUNDFOS, DELPHI, SUZUKI, SANDVIK, ISCAR, GÜHRING, WALTER, HOFFMANN, FIERS, KNORR-BREMSE, VIDEOTON, EUROFORM, Z-FORM, NCT, stb.) hathatós támogatásával a szakképzési hozzájárulások lehetővé tették, hogy komoly gép- és műszerberuházásokat indítsunk el. (Megjegyzés: a Budapesti Régió nem juthatott EU-s pályázati forrásokhoz, így tanszéki infrastruktúránkat csak e forrásokból tudtuk megújítani, korszerűsíteni.) A 9-10 éven keresztül 10 - 15 millió Ft beruházási keret segítségével új, nagyértékű szerszámgépek, műszerek, berendezések, számítógépek kerültek a Tanszékre, segítve ezzel a korszerű, minőségi oktatást és a kutatást. E folyamat beindításában komoly szerepe volt Dr. Sipos Sándor tanszékvezetőnek.

Leírás: m4

Erre az időszakra esett a felsőoktatási képzések teljes átalakítása, az ún. „bolognai rendszer”-re történő átállás, a kredit rendszerű oktatás bevezetése, az új szakok akkreditálása, az új BSc-tantervek kidolgozása, a kapcsolódó tantárgyprogramok, tananyagok kimunkálása és az oktatás megszervezése. A Tanszék oktatói ezen feladatokat is sikeresen végrehajtották.

Az Intézet igazgatója Dr. Palásti Kovács Béla (2000-2011), igazgató-helyettese Dr. Czinege Imre (2000-2001), majd Dr. Réger Mihály (2001-20011) lett. Gépgyártástechnológiai Intézeti Tanszék vezetését 2003-ig Dr. Váradi András, 2003-2005 között Dr. Sipos Sándor, majd 2005 végétől Dr. Mikó Balázs látta/látja el. 2007. január 1-től az egységes szerkezeti felépítéshez igazodóan az AGI kereteiben, a Szakcsoportok vezetője egyben intézetigazgató-helyettesi jogkörrel is rendelkezik.

2011-től az Intézet igazgatója Dr. Réger Mihály, általános helyettese Dr. Palásti Kovács Béla.

A Gépgyártástechnológiai Tanszék/Szakcsoport dolgozói állományának alakulása

A Tanszéken dolgozók létszáma 1969 és 2013 között az alábbi, 1. sz. táblázat szerint alakult:

1. Táblázat Dolgozói létszám

Év	*Oktatók+tanárok*	*Nem oktatók*	*Óraadók, másodállásúak*	*Összesen*
1969	12	16	25	28 + 25
1979	24	16	10	40 + 10
1989	22	15	8	37 + 8
1999	13	7,5	4	20,5 + 4
2009	10+2	8	2	20+2
2013	10+6	7	2	23+2

A táblázatból látható, hogy a Tanszék főállású oktatógárdájának kiépülésével a külső óraadók, másodállásúak száma fokozatosan csökkent. A Tanszék a 70-es évek közepére, végére érte el a maximális létszámot, amely akkor igen jó kereteket biztosított a minőségi oktatáshoz és a gyakorlati ismeretek átadásához. 1974 - 1976 között például 8 fő új oktató került állományba. Az 1990-ig közel állandó létszám 1995-ig drasztikusan csökkenni kezdett, ami elsősorban a beiskolázott hallgatói létszám fokozatos mérséklődésével, valamint az ország (ezen belül főképpen az ipar) gazdasági visszaesésével volt kapcsolatos. Akkor abban reménykedtünk, hogy az ipar jó teljesítménye majd növeli a műszaki munka presztízsét és anyagi megbecsülését. A kedvezőtlen trend 1995 körül változott meg. A nappali tagozatos hallgatók létszáma jelentősen emelkedett, az oktatói állomány létszáma azonban csak kevéssé változott. Jelentősen növekedett az oktatók óraterhelése és az oktatással kapcsolatos órarenden kívüli elfoglaltsága is. Ez a folyamat részben még ma is fennáll, s több esetben a kreditrendszerű oktatással kapcsolatos létszámnövekedéssel függ össze. A nagy létszámú évfolyamok, kurzusok, a tantárgyak folyamatos halasztása lehetetlenné teszik a hatékonyabb kiscsoportos oktatást, ami sajnos az oktatók-hallgatók közötti emberi kapcsolatok gyengülését is eredményezi.

Az utóbbi tíz évben a Tanszék dolgozóinak létszáma ugyan minimálisan változott, de az elmondható, hogy a fiatalításban és minősítettségben komoly előrelépést tettünk. Oktatóink, dolgozóink átlagéletkora jelenleg 43,5 év, a minősítettség 60%.

Tisztelgünk elhunyt munkatársaink (Oktatók: Kántor György, Dr. Szanyi László, Zsuffa Lóránt, Dr. Árva János, Dr. Harmat József, Dr. Dobor Lászlóné, Dr. Nagy Lajos, Dr. Szilágyi László, Dr. Angyal Béla, valamint Tanszékünk dolgozói: Futó Imre, Illés Lajos, Martin Imre, Posch György, Simon Kálmán, Szőkéné Jenei Eszter, Vajtai György, Zsámboki Pál, Lóka József) előtt. Emléküket és példamutató személyiségüket tisztelettel őrizzük.

A Tanszék/Szakcsoport oktató munkája

A Tanszéken az oktatás személyi és tárgyi feltételeinek fejlesztésénél mindig is alapvető cél volt, hogy az üzemmérnökképzés jól felkészült, korszerű ismeretekkel rendelkező gyártástechnológusok képzésére irányuljon. Ennek érdekében a Tanszék fejlesztését az ipar igényei és a felügyeleti szervek támogatása határozta meg. A szaktárgyak oktatása mellett rendszeressé vált a szakirányú tanfolyamok szervezése, 1986-tól pedig a végzett üzemmérnökök szakirányú továbbképzéséről (végül pedig a szaküzemmérnöki oklevél megszerzéséről) is gondoskodtunk.

A Gépgyártástechnológiai Tanszék/Szakcsoport a Bánki Kar valamennyi szakán, ágazatán és tagozatán végez oktatási tevékenységet. 1985-ig Tanszékünk a kihelyezett tagozati képzésben (Kaposvár, Miskolc, Székesfehérvár), illetve folyamatosan a jelentős hallgatói létszámú esti-, majd levelező tagozatos képzésben is részt vesz. Az oktatott tantárgyak keretében a hallgatók megismerkedtek az ipari termelésben és az üzemi gyakorlatban alkalmazott megmunkálási módokkal, a korszerű technológiai eljárásokkal, a szerszámokkal, a készülékekkel, a gépipari méretellenőrzés módszereivel és eszközeivel. Foglakoztak továbbá a gépek, berendezések, műszerek működési elveivel, szerkezeti felépítésükkel, valamint a gyártástechnológiai folyamatokban való felhasználásukkal.

A Tanszék személyi állománya mindig megfelelt mindazon elméleti és gyakorlati feltételeknek - képzettség, összetétel, üzemi és felsőoktatási gyakorlat, tudományos munka -, amelyek az oktatási-nevelési feladatok kiemelkedő színvonalú ellátásához szükségesek. Az oktatók szakmai (üzemi) gyakorlata és tapasztalatai nemcsak a mérnökképzésben rendkívül fontosak, hanem a kutatási feladatok elvárt színvonalú megoldásában is.

Az oktatómunka egyik legfontosabb tartalmi eleme tananyagaink fejlesztése, modernizálása. Ez a tevékenység nem kizárólag a tantervek időszakos felülvizsgálatával kapcsolatos, hanem olyan folyamatosan végzendő, kiemelkedő jelentőségű feladat, amely a tantárgyprogramok időnként esedékes felülvizsgálatát és aktualizálását követeli meg. Ezzel függ össze az is, hogy tantárgyainkhoz viszonylag kevés a rendelkezésre álló korszerű, nyomtatott, saját kiadású jegyzet. Nehezíti helyzetünket az is, hogy a tantárgyainkra vonatkozó szabványok, előírások és jelölések gyakran változnak. A jegyzeteket átmeneti ideig rövid, tömör útmutatók, segédletek és előadásvázlatok, elektronikus tananyagok (ppt, pdf) pótoljuk. Fontos feladatunk, hogy az új tantervekben szereplő tárgyainkhoz mielőbb elkészüljenek a szükséges nyomtatott vagy elektronikus jegyzetek, segédletek, útmutatók.

· Oktató munkánkban egyre szélesebb körben mutatjuk be és használjuk fel az ipari gyakorlat legkorszerűbb eredményeit, tapasztalatait és módszereit;

· az oktatás hatékonyságának növelésére a legkorszerűbb audiovizuális eszközöket, számítógépes módszereket és demonstrációs programokat használjuk fel;

· a hallgatói foglalkozások jelentős hányadánál biztosítjuk a hallgatók önálló gyakorlati munkavégzését. Felügyelet mellett, de önállóan végzik a különböző megmunkálásokat, a mérések összeállítását, feldolgozását és kiértékelését;

· 1984 óta folyamatosan fejlődött a tanszék számítógépekkel való ellátottsága. A tanszék ma három korszerű számítógépes laboratóriummal szolgálja az oktatást, kutatást.

1997-ben a Tanszék - az ipar elvárásaival és a hallgatói érdeklődés módosulásával összhangban - kidolgozta a gépgyártástechnológia szakirányt felváltó CAD/CAM szakirány képzési célkitűzéseit és oktatási programját. Ennek keretében olyan gépészmérnökök képzését végezzük, akik " képesek lesznek bekapcsolódni napjaink számítógépes módszereken alapuló mérnöki munkájába, megismerik és eredményesen használják fel annak rohamosan bővülő eszközrendszerét; olyan szakemberek képzésre törekszünk, akik egyaránt jártasak a technológiai eljárások kiválasztásában és megtervezésében is." A szakirányon folyó képzés jártasságot nyújt az alakító- és forgácsolótechnológiai eljárások, a korszerű gyártóberendezések és gyártóeszközök számítógéppel segített kiválasztásában, tervezésében, valamint a különböző integráltsági szintű gyártórendszerek üzemeltetésében és felügyeletében. A termelési folyamatra vonatkozó ismeretek révén hallgatóink alkalmassá válnak a vállalati minőségügy feladatainak megoldására, a gépipari termékek minőségének tervezésére és fejlesztésére, továbbá a minőségbiztosítás területén alkalmazott újszerű módszerek és technikák felhasználására."

A Gépgyártástechnológiai Tanszék a gépészmérnöki szakon korábban a gépgyártástechnológia, jelenleg pedig a CAD/CAM/CNC szakirány gondozója (kibocsátó tanszéke), de részt vesz a gépészmérnöki szakon valamennyi szakirány, illetve valamennyi (tehát a mechatronikai mérnöki, biztonságtechnikai mérnöki, a műszaki menedzser és a mérnöktanár) szak képzésében is. A Tanszék mai, szerteágazó oktatási feladatait, tantárgyait és a más tanszékekkel közösen végzett képzés területeit a 2. sz. táblázat mutatja be.

A Tanszék jelentős energiát fordít az üzemi gyakorlatok megszervezésére. Sajnos azok az ipari vállalatok, amelyek régebben jelentős létszámban fogadták hallgatóinkat, vagy megszűntek/átalakultak, vagy pedig fogadókészségük jelentősen lecsökkent. Jóllehet a hallgatók egyéni elhelyezkedésének lehetővé tétele enyhíti gondjainkat, azonban az üzemi gyakorlatok szakmai hatékonysága sok esetben nem elégíti ki elvárásainkat, és nem hasonlítható a Tanszék által korábban szervezett, irányított és ellenőrzött gyakorlatok eredményességéhez és kihasználtságához.

A Tanszék elsősorban a CAD/CAM/CNC szakirány hallgatóinak ad ki szakdolgozati témákat (2012/13. tanévben nappali tagozaton 56 főnek, levelező tagozaton 41 főnek), de évente 6 - 10 fő más szakos/szakirányos hallgató is Tanszékünk konzulenseivel készíti el szakdolgozatát. A vállalatoktól, cégektől beérkező témák kiírásakor olyan gyakorlati feladatok megfogalmazására törekszünk, amelyek kidolgozásuk után hasznosulnak is. A beadott szakdolgozatok elbírálását - üzemi szakemberek bevonásával - szintén tanszékünk szervezi. Napjainkban különböző cégek, egyesületek, alapítványok pályázatok kiírásával támogatják az új és/vagy azonnal hasznosítható eredményeket, módszereket tartalmazó szakdolgozatok készítését. Tanszékünk évről-évre 3-6 dolgozattal vesz részt a pályázaton, ahol hallgatóink eredményesen szerepelnek.

A tudományos diákköri tevékenység támogatását Tanszékünk a színvonalas mérnökképzés érdekében kifejtett, nagyon fontos oktató-nevelő tevékenységnek tekinti. A TDK-munka személyi és tárgyi feltételei adottak, ezért az érdeklődő, legjobban felkészült hallgatóink tanszéki konzulenseik támogatásával bővíthetik szakmai ismereteiket, tapasztalataikat. E tevékenység elsődleges célja a tanulmányokat meghaladó ismeretek megszerzése és elmélyítése, a problémafeltáró- és –megoldó készség kialakítása és fejlesztése, a kísérletek megtervezésének, számítógépes kiértékelésének és elemzésének elsajátítása. Az évente sorra kerülő házi TDK-konferenciákon általában 5 - 8, a tanszék által felkészített hallgató mutatja be munkáját. A kétévenként sorra kerülő országos konferenciák műszaki szekcióiban Tanszékünket átlagosan 3 - 4 hallgató képviselte, s a magas színvonalú versengésben jó eredményeket értek el, alkalmanként 2 - 3 díjat szereztek.

A Tanszék oktatási feladatainak régóta meghatározó része a posztgraduális (szakmérnöki és tanfolyami) képzés. Az 1990-es évek közepén dr. Jezsó László munkája során alakult ki az a modulrendszerű képzés, amely a klasszikus tárgyakhoz hasonlóan elméleti és gyakorlati ismeretanyagot tartalmazó, oktatási modulokból épült fel. A képzési program keretrendszere a hagyományos felsőoktatási gondolkodásban tulajdonképpen szaknak felel meg, de a különbözőség hangsúlyozása miatt célszerűen más megnevezést használtunk. Az egyes meghirdetett modulok egymásra építve lehetővé tették, hogy segítségükkel befejezett szakirányú továbbképzést, illetőleg oklevéllel bizonyított szakmérnöki képesítést lehessen szerezni. Ha a szakirányú továbbképzésben részt vevő hallgató legalább 60 kreditpontot összegyűjtött az elévülési időn belül (jelen esetben: 4 év), akkor a végzési szakiránynak megfelelően abszolutóriummal zárhatta tanulmányait. Ez feljogosította arra, hogy szakdolgozatot készítsen, majd vizsgabizottság előtt záróvizsgát tegyen. Hallgatóinknak a beiratkozáskor kellett a továbbképzés célját meghatározniuk. Szakmérnöki képesítés Termékfejlesztő, Minőségbiztosítási és Műszaki menedzser szakterületen volt megszerezhető. Minden modul egységesen 12 kredit pontot ért. A modul sikeres elvégzését bizonyító oklevelet az intézmény akkor adta ki, ha a hallgató - a modul kiírásának megfelelően - a tudás elsajátítását igazolta.

Azóta a szakirányú továbbképzések keretei megváltoztak, így a jelenlegi képzési és kimeneti követelmények szerint az alábbi képzéseket végezzük, illetve felügyeljük:

A Minőségbiztosítási szakmérnök/szakember képzés négy féléves kiméretben történik. A cél olyan szakmérnökök képzése, akik az "előírt elméleti és gyakorlati alapok elsajátításával képesek arra, hogy tudásukat a vállalati minőségügy, ezen belül is elsősorban a termékelőállítás (minőségtervezés, minőségfejlesztés, minőségbiztosítás, minőségszabályzás, ellenőrzés) területén hasznosítsák, valamint - a minőségügyi technikák és menedzsment módszerek ismeretében - a vállalati minőségügyi rendszert üzemeltessék és vezessék," Az alapismeretek (Matematikai statisztika, Informatika, Minőség és megbízhatóság) mellett kellő időt fordítunk a szabványosítási és jogi ismeretekre is. A minőségügyi szaktárgyak (Minőség-szabályozás és módszerei, Minőségjavítás és folyamatfejlesztés, Ellenőrzéstechnika, Minőségmenedzsment) körét szakmaspecifikus tantárgyak (Piac- és technológiahelyes konstrukció, Anyagminősítés és a beszállított termékek minőségbiztosítása, Gyártóeszközök minőségbiztosítása) egészítik ki. Az önköltséges szakmérnöki képzés évek óta sikeresen, nagy hallgatói érdeklődés mellett folyik. A képzést 1999 decemberében az Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Bizottságának (EOQ MNB) Szakembertanúsítási Szakbizottsága EOQ Minőségügyi Rendszermenedzser képesítésre jogosítónak ismerte el. A képzés gyakorlatai (REM, QFD, FMEA, HACCP, SPC, SQC, mérőeszköz-felügyelet, mintavételes ellenőrzés, stb) a GGYT laboratóriumaiban valósulnak meg. Ez évben például 21 fő elsőéves és 22 fő másodéves hallgató folytatja itt tanulmányait. A képzés megszervezésében és folyamatos szinten tartásában Dr. Harmath József(†) és Galla Jánosné kolléganőnk elévülhetetlen érdemeket szerzett.

A Bánki Kar vezetősége a 2006-os Bánkis Hagyományörző Nap eseményei után, melyen egy Ford T-modell volt az egyik kiállítási tárgy, kezdett el azon gondolkodni, hogy a kar szerezzen meg egy olyan emblematikus tárgyat, mint Óbudán a Kandó mozdony. Az említett Ford T-modell adta az ötletet, hogy az intézmény jogelődjének kiemelkedő munkásságú hallgatójához – Galamb Józsefhez – köthetően egy Ford T-modellt a kar aulájában állítson ki. Az elgondolást tett követte, és sikerült hozzájutni egy viszonylag jó állapotú és dokumentált előéletű T-modellhez. A kar oktatói és hallgatói nekiláttak az állapotfelméréshez és a jármű restaurálásához. Az eredmény a földszinti aulából nyíló emlékszobában megtekinthető!

Leírás: DSCN2325 Leírás: FordA1 005

Bánkis Ford T-modellek – 1922 és 1929

A munka során tapasztaltuk azt, hogy annak ellenére, hogy sok magyarországi cég foglalkozik veterán-gépjármű felújítással és restaurálással, az egységes szemléletű egyeztetett képzés sehol nincs megszervezve. E gondolat indította kollégáinkat arra, hogy kari és intézményi összefogással a Veterángépjármű restaurátor szakirányú továbbképzés indítását megszervezzék, a képzés tantervét és egyéb dokumentumait kidolgozzák. A szak, képzési célja olyan szakemberek kibocsátása, akik képesek:

· a megőrzendő értékek minőségének definiálására és nagy biztonsággal való felismerésére,

· a szakmai ismeretanyag folyamatos bővítésére, ezek alkalmazhatóságának kritikus vizsgálatára, az autentikus módszerek etikus helyettesítésének eldöntésére,

· szakmai egyeztetések megszervezésére és lebonyolítására, munkaterv és program készítésére, annak végrehajtására, illetőleg a végrehajtás megszervezésére és irányítására.

A szak létesítésére és a képzési program kidolgozására a Magyar Veteránautós és Motoros Szövetség támogatásával, széleskörű szakmai együttműködéssel került sor. A képzés Hervay Péter irányításával 2010 óta sikeresen folyik, - töretlen érdeklődés mellett.

Balázs Imre kollégánk - ma már nyugdíjasként - 1972 óta megszakítás nélkül szervezi sikeresen a Műanyagfeldolgozó szerszámok tervezése és gyártása továbbképző szaktanfolyamot. A tanfolyamra folyamatos igény van, amelyhez a kisebb szerszámgyártó vállalkozások is jelentősen hozzájárulnak - elsősorban a képzésre bekapcsolódó munkatársakkal.

A Tanszék/Szakcsoport laboratóriumai

A Tanszék oktatási profilja – mint ahogy már bemutattuk – alapvetően négy tárgykör köré csoportosul:

· Forgácsoló gyártási eljárások, azok szerszámai, szerszámgépei, technológiái,

· Számítógéppel segített alkatrész- és gyártástervezés,

· CNC-technológia és CAM-rendszerek alkalmazása,

· Gépipari méréstechnika és minőségbiztosítás.

Az oktatatott tantárgyak valamennyi szakon megjelennek, azonban döntő részben a gépészmérnöki BSc képzés CAD/CAM/CNC szakirányához kapcsolódnak. Más szakokon és szakirányokon a tantárgyak száma kevesebb, azonban az együtt oktatott hallgatói létszám nagyobb.

Tantárgyaink oktatásában nagy hangsúlyt fektetünk a gyakorlati demonstrációkra, illetve a megfelelő gyakorlat megszerzésére, az eszközök, berendezések használatának elsajátítására. Ezért a laborgyakorlatok nem szorítkoznak pusztán bemutatásra, a konkrét munkavégzésen túl az ipari feladatok megoldásával is meg kell ismertetnünk hallgatóinkat. Be kell tudnunk mutatni, hogy egy ipari feladat megoldása során miként kapcsolódik egymáshoz az egyes laborok tevékenysége (tervezés – gyártás – ellenőrzés). Végzős hallgatóink elhelyezkedése szempontjából elengedhetetlen a gyakorlati ismeretek magas szintű elsajátítása. Ez az a terület, amelyet még tovább erősítve jelentős előnyt tudunk elérni a felsőoktatási intézmények képzési kínálatának palettáján.

A gyakorlati képzést alapvetően három meghatározó labor támogatja:

· CAD/CAM labor

· Földszinti Gépműhely (FMS-laborral kiegészítve)

· Hosszméréstechnikai labor

Ezeket egészítik ki a különböző rendeltetésű egyedi mérőhelyek (E-laborok), ahol osztott csoportos foglalkozások tarthatók: Topográfiai labor, Tribológiai vizsgáló, Érdességmérés, 3D-szkenner.

CAD/CAM labor

Labor felszerelése:

· 19+1 számítógépes munkahely,

· CATIA v5R19 CAD/CAM rendszer,

· Technomatics programcsomag,

· Dimension BST 768 3D-s gyors prototípus-nyomtató,

· Roland LPX-250 3D Laser scanner,

· ISEL ICV 4030 CNC marógép.

A CAD/CAM labor célja a számítógéppel segített tervezés és gyártás gyakorlati oktatásának megvalósítása. Az oktatás gerincét a CATIA v5 rendszer adja. A teljes tervezési folyamat bemutatására 3D-s scanner és gyors prototípusgyártó berendezés áll rendelkezésre. A CAM- rendszerrel elkészített programok a labor és a Gépműhely CNC-gépein végrehajthatók.

A szakdolgozati konzultáció, illetve megvalósítás területén is komoly feladat hárul a laborra. Kutatási szempontból a labor jelentősége elsősorban az alkalmazásorientált kutatásokban van, valamint ipari megbízások elvégzésére is alkalmas. CATIA CAD/CAM oktatás, tervezési munkák, prototípus-nyomtatás, 3D szkennelés, szilikon öntőminta készítés tartozik a laborban megoldható feladatok közé.

A CAD/CAM laborban folyó aktuális, ill. tervezett kutatási témák:

· CAM rendszerek alkalmazása,

· Gyors prototípusgyártás alkalmazási lehetőségei,

· Szilikon öntőminták készítése,

· Felületek 3D-s szkennelésének folyamata.

Gépműhely

Labor felszerelése:

· CNC-esztergák: Dugard Eagle BNC-1840 (2008), Colchester Tornado A50 NC (2006), EuroTurn 12B (2005), MAZAK SQT 10 MS (1996),

· CNC-marógépek: Mazak A410-II (2008), MSN 500, FEHLMANN Picomax 100 (1980, vezérlés cseréje: 2007),

· Elbo Controlli Hathor szerszámbemérő készülék (2009),

· Hagyományos (30-40 éves) szerszámgépek: 7 db egyetemes eszterga, 3 db marógép, palástköszörű, síkköszörű, gyalugép, tömbszikraforgácsoló gép, vésőgép, lefejtő marógép, sugárfúrógép, oszlopos fúrógépek, keretes szalagfűrész,

· Kistler forgó erőmérő berendezés, Kistler erőmérőpad kiértékelő szoftverrel,

· Sztereomikroszkóp kamerával, kiértékelő szoftverrel,

· Minimálkenéses készülék, hidegzsugor szerszámbefogó berendezés.

Leírás: gépmuhely2008dec

Leírás: műhely 033

A gépműhely alapfeladata a forgácsoló eljárások jelenségeinek laboratóriumi mérése, a szerszámgépek bemutatása, az CNC- programozás gyakorlati oktatása és a gépműhelygyakorlatok megvalósítása.

A szakirányú képzettséggel nem rendelkező (pl. gimnáziumban végzett) hallgatók két féléves gépműhelygyakorlaton szereznek jártasságot a gépek kezelésében. A gyakorlati képzés igényeinek kielégítése itt jelenik meg leglátványosabban, egyrészt a nagy hallgatói létszámok (gépész és mechatronika BSc), másrészt a mérnökasszisztens képzés nagy óraszámai miatt.

A gépműhelyben ugyanakkor jelentős kutatási munka is folyik: a szerszámok teljesítőképességi és munkadarabok forgácsolhatósági vizsgálatának kísérletek szakasza a műhelyi környezetben valósul meg.

A műhely alkalmas az ipari partnerek alkatrészgyártási feladatainak megoldására is, azonban az oktatási feladatok elsőbbsége miatt mind a határidőben, mind az egyetemen érvényes gazdasági szabályok okán nehéz versenyképesnek lennünk.

Az utóbbi években a műhely gépparkja folyamatosan fejlődött - főként a szakképzési hozzájárulásoknak köszönhetően.

A Gépműhelyben folyó aktuális illetve tervezett kutatási témák:

· új típusú, bevonatos forgácsoló szerszámok vizsgálata,

· precíziós- és keményesztergálás, esztergaszerszámok kopásjelenségei,

· gyorsított éltartamvizsgálat a szerszám kopási folyamatának modellezésével,

· menetfúró, menetmaró szerszámok vizsgálata,

· környezetbarát forgácsolás: minimálkenés és/vagy hűtött levegő alkalmazásának vizsgálata,

· szikraforgácsolt felületek vizsgálata,

· különleges mozgásciklusok megvalósítása CNC megmunkálóközponton.

Hosszméréstechnikai labor

Labor felszerelése:

· Mitutoyo BX 303 3D mérőgép (1998),

· Romer MultiGage koordináta mérőkar,

· Mahr Helio-Scope 750 tengelymérő berendezés,

· Mitutoyo PJ-H3000F profil projektor (2006),

· Mitutoyo SJ-301 Surftester (127. szoba) (2007),

· Perthometer Concept-2D, 3D felületvizsgáló berendezés (142. szoba),

· Tribológiai, súrlódásos kopásvizsgáló berendezés (133. szoba),

· SPC labor: 6 számítógépes munkahely, digitális mérőeszközök, szoftverek: HNS SPC, qs-stat, Minitab, Process Model (fejlesztés 2009),

· Manuális mérőeszközök,

· Mérőmikroszkóp, körkörösség vizsgáló berendezés, hosszmérő gép, fogaskerék összegördítő berendezés, hordozható mobil mérőkar.

Leírás: PB130023

Leírás: PB130024

A hosszméréstechnikai labor feladata a gépipari méréstechnikával kapcsolatos gyakorlati ismeretek oktatása. Ez az ismeretanyag négy területet ölel fel. Az első az alapvető hosszméréstechnikai eszközök alkalmazása (tolómérő, mikrométer, fogaskerék-mérések, mérőmikroszkóp stb.), a második a felületi érdesség méréséhez kapcsolódó ismeretek, harmadik a koordináta méréstechnikai ismeretek, a negyedik az SPC-ismeretek oktatása.

Jelen kiépítésében az SPC-labor egyedülálló a felsőoktatási intézmények között, korszerűségének és széleskörű használatának fenntartása fontos feladat, mind a BSc képzés, mind a Minőségbiztosítási szakmérnökképzés szempontjából.

Kutatási szempontból a labor több lehetőséget rejt magában. A felületi mikrogeometria és topográfia meghatározásához és a felületek tribológiai viselkedéséhez kapcsolódó kutatások már tradicionálisnak tekinthetők. E területhez tartozik a BME-vel való szoros kutatási együttműködés, OTKA témák sikeres megoldása, valamint több PhD téma kidolgozása és sikeres megvédése.

Az SPC laborhoz kapcsolódó matematikai modellek fejlesztése szintén perspektivikus terület.

Leírás: P4130028

A hosszméréstechnikai (és E) laborban folyó aktuális illetve tervezett kutatási témák:

· Műszaki felületek mikrotopográfiai jellemzői,

· Ökoszisztéma klímaszabályozó hatásának vizsgálata szimulációs kísérletekkel,

· Kockázatelemzés az információbiztonságban,

· Különböző anyagú és megmunkálású alkatrészfelületek tribológiai vizsgálata és elemzése – különös tekintettel a működési viselkedésre,

· Adott forgácsolási folyamat során végbemenő kopásjelenségek és kölcsönös egymásra hatásuk (munkadarab - szerszám) vizsgálata a valóságos felületi textúra kialakulása szempontjából,

· Különböző eljárásokkal és paraméterekkel előállított felületek leképezése / letapogatása, 2D-s és 3D-s mikrogeometriai paraméterek meghatározása, összehasonlítása,

· Összehasonlítás a „tapintótűs letapogatással” kapott térbeli felületek és az elektronmikroszkópos (SEM) felvételek között,

· A felületi mikrotopográfia kialakulása, változása és fő jellemzői a különböző megmunkálások folyamatában.

A Tanszék/Szakcsoport kutató-fejlesztő tevékenysége

A Tanszék alapfeladataihoz tartozik a képzési szakiránnyal, az oktatott tantárgyakhoz kapcsolódó tudományágakkal összefüggő kutató-fejlesztő tevékenység. Ez a munka a főiskolává válással egyidejűleg kezdődött meg és - a körülményektől függően, de egyre növekvő intenzitással és eredményességgel - folytatódik. A kutató-fejlesztő munka főbb célkitűzései a következők:

· a tanszéki dolgozók szellemi kapacitásának kihasználása,

· az oktatók minősítettségi fokának emelése (PhD dolgozatok sikeres megvédése),

· az üzemi gyakorlatban hasznosítható eredmények elérése,

· az oktatás szakmai színvonalának emelése,

· részvétel a tudományos közéletben. Ez részben a különböző hazai és külföldi szakmai konferenciákon előadások tartásával, a szaklapokban megjelenő cikkek írásával és a hazai szakmai bizottságok és egyesületek munkájába való bekapcsolódással valósul meg,

· a tanszék gép- és műszerparkjának bővítése és korszerűsítése.

a) K + F tevékenység 1970 - 1990 között

A tanszék 1970 óta végez kutató-fejlesztő tevékenységet. Ennek célját és jellegét egyrészt országos vagy ágazati célprogramok, illetőleg állami megbízásos szerződések jelölték ki. A munkák másik csoportját a saját kezdeményezésű, TUKUFA támogatású témák kidolgozása jelentette. Szerteágazó fejlesztési feladatokat oldottunk meg vállalati és intézeti megbízások (szerződéses munkák) alapján is. Az utóbbiak a technológia korszerűsítését, az export növelését, az import kiváltását, eszközök és berendezések tervezését és kivitelezését, továbbá különleges gyártási feladatok megoldását jelentették.

1978 és 1980 között a K-6 jelű, a "Gépgyártástechnológia kutatásfejlesztése" című országos célprogram keretében az alábbi témák kidolgozásában vettünk részt:

· Alakos felületek finomfelületi megmunkálása hagyományos és szuperkemény szemcsés abrazív szerszámokkal.

· Szuperfiniselési technológia továbbfejlesztése új típusú szerszámok alkalmazásával.

· Egyetemes, többmérőhelyes kézi, félautomata és automatikusan dolgozó mérőkészülékek kifejlesztése, pontossági kísérletek végzése mikroszámítógép alkalmazásával.

· A fogaskerékgyártás fejlesztése. Ezen belül kísérleti adatgyűjtés hengeres fogaskerekek borazon szemcsés szerszámmal történő köszörülésével, valamint a nagy teljesítményű szerszámok minősítése.

· A műanyagok forgácsolhatóságának vizsgálata.

· Közreműködés a forgácsolástechnológiai adatbank megalapozásában.

Szintén 1978 - 1980 között dolgoztuk ki a "Csigafúró szerszámok forgácsoló-képességének meghatározása, optimális fúrási technológia kidolgozása" című, az Oktatási Minisztérium által támogatott OK-2 jelű témát. Ezen sikeres fejlesztőmunka eredményeként, ipari bázisvállalatra (Magyar Acélárugyár) építve és az Ipari Minisztérium (IpM) finanszírozásával dolgoztuk ki a "Csigafúrók automatikus minősítése" című témát 1980 és 1985 között. Az IpM megbízásából, a K-6 jelű célprogram keretében ezzel párhuzamosan (1980 – 1985 között) egyszerre két nagy kutatásfejlesztési feladatunk volt:

· "Csigafúrók éltartam- és gazdaságos gyártási módszereinek vizsgálata, optimális forgácsolási adatok meghatározása az adatbank számára", és a

· „Köszörüléstechnológia fejlesztése" című témák.

A felsorolt munkák színvonalas kidolgozását nagyban segítette az 1979 -1981 közötti időszakban elvégzett, saját kezdeményezésű "CAMAC folyamatirányító-, mérésadatgyűjtő- és feldolgozórendszer kifejlesztése" című kutatási munka.

A nagyvállalatokkal kialakított szoros szakmai együttműködés keretében került sor többek között a Csepel Autógyár megbízásából a ,,069 típusú szervokormány gyártástechnológiájának felülvizsgálata a selejtképződés csökkentése céljából" és a "CUMMINS motorok gyártástechnológiájának korszerűsítése" című témák kidolgozására, a Csepeli Szerszámgépgyár megbízásából pedig a Yasda megmunkálóközpont egyes szerkezeti elemei gyártásának felülvizsgálata", illetve az "Új fúrógépcsalád kifejlesztése" című szerződéses munkák megoldására.

b) K + F tevékenység 1990-2000 között

A kutatásfejlesztést 1990-ig pályázatokon elnyert pénzekből, illetőleg közvetlenül a vállalatokkal kötött szerződések keretében valósítottuk meg. Az utóbbi munkák eredményei a megbízó cégeknél hasznosultak. A sikeres K + F tevékenység konkrét, számszerűsíthető eredményei az alábbiak voltak:

· jól szolgálta oktatóink szakmai fejlődését és különböző tudományos fokozatok elérését.

Ennek eredményeként három kandidátusi disszertáció sikeres megvédésére és 11 egyetemi doktori cím elérésére került sor.

· meghatározó szerepe volt a tanszéki eszközállomány korszerűsítésében és bővítésében.

Ennek keretében tudtuk kialakítani CNC-vezérlésű gépparkunkat (Fehlmann P-l00 koordináta fúró-marógép, MSN 500 szerszámmarógép, EEN 320 esztergagép), illetve ennek keretében került hozzánk az S6P típusú felületvizsgáló nagyműszer, a Mitutoyo cég 3D mérőgépe stb.

1990 óta a vállalati megbízások száma drasztikusan megváltozott. Az ipari rendszerváltással párhuzamosan a vállalkozások fejlesztési igénye lecsökkent, a korábbi években feladatot adó nagyvállalatok (Csepel Autógyár, Csepeli Szerszámgépgyár stb.) gazdasági helyzete megrendült. Központi forrásból egyre nehezebben lehet fejlesztési pályázati pénzeket szerezni.

Fokozatosan előtérbe kerültek az önálló kezdeményezésű kutatások, amelyekhez - szerencsés esetben - sikerült fejlesztési pénzforrást is találni. A teljesség igénye nélkül a 90-es években az alábbi kutatási témákban folyt K + F tevékenység:

· A felületi topográfia 3D-s vizsgálatának, kiértékelési technikáinak kidolgozása a megmunkálás során kialakuló felületek, illetve az egymással kapcsolódó felületpárok tribológiai kölcsönhatásának elemzésére (OTKA T 02117).

· Korszerű konstrukciójú és anyagú szerszámok forgácsolóképességének minősítése.

· Mesterséges intelligencia alkalmazása a technológiai folyamatok tervezésében.

· Minőségképességi vizsgálatok és a Statisztikai Folyamatszabályozás módszereinek továbbfejlesztése szakma-specifikus követelmények alapján.

· A számítógépes mérnöki tervezés eljárásainak rendszere termékmodellezésre, valamint szimultán és kollaboratív elvekre épülő rendszerben.

· Technológiai folyamatok modellezése generikus, a modell kiértékeléséhez szükséges ismereteket tartalmazó, Petri hálós ábrázolású modellentitások alkalmazásával.

· Tervezői szándék ábrázolása termékmodellekben és a kollaboratív információ-cserében (OTKA T 026090).

· Tervezői szándékot és tapasztalatot leíró ismereteket kezelő eljárások hozzákapcsolása professzionális CAD/CAM-rendszerekben kidolgozott termékmodellekhez.

· A CAD/CAM szakirány oktatási feltételeinek javítása (PPP 0158/1998).

A Tanszék üzemeltette az akkori Műszaki Tervezőrendszerek Laboratóriumot, amely 1993-ban jött létre a fejlett számítógépes CAD/CAM-technológia meghonosítására, művelésére és kabinetrendszerű oktatására. Több összehangolt FEFA-program és a hardver-szoftver rendszert szállító vállalatok támogatása révén, szakterületén akkor a legjobban kiépített felsőoktatási laboratórium volt Közép-Kelet-Európában. A laboratóriumban 26 darab Silicon Graphics gyártmányú RISC munkaállomáson történt a CAD/CAM-rendszerek, mint a felhasználó igénye szerint fejleszthető, kiterjedt funkcionalitású alkalmazási rendszerek oktatása és kutatása. Hasonló fejlettségű volt akkor a kapcsolódó szoftvertechnológia oktatása, beleértve a UNIX, az Xwindow, a Motif, az Open GL, a C fejlesztő, a videokonferencia- és a háromdimenziós annotációs rendszereket. Az Euclid, a Catia és az Alias-Wavefront, a Solid Edge és a Systus+ rendszerek a teljes laboratóriumban egyidejűleg üzemeltethetők voltak, míg az I-DEAS és a Solid Designer rendszerek egy-egy példányban álltak rendelkezésre. A laboratóriumban a hallgatók projektekben, csoportmunkában dolgoztak. Az erős elméleti és módszertani alapokra épülő konkurens tervezési program a teljes körű modellalapú mechanikai és technológiai tervezésen felül kiterjedt az ipari formatervezésre, az animációra, a virtuális realitásra és a nyitott felületen keresztül végzett objektumorientált rendszerfejlesztésre. Az oktatáshoz céljához igazított programban folyt a hagyományos és a legújabb módszerek oktatása, magyar és angol nyelven. A laboratórium kétirányú kapcsolatban volt a tanszék CNC-szerszámgépeivel, ugyanis nem csupán DNC-rendszer épült ki, hanem a háromdimenziós digitalizáló rendszer és ennek a modellező rendszerekkel való kapcsolata is.

A tanszéki szerszámgéppark fejlesztésében kiemelkedő eseménynek számított, hogy 1995-ben a Budapesti Politechnikum pályázat útján elnyert pénzéből Tanszékünk Gépműhelyében állítottuk fel a MAZAK QuickTurn 10MS gyártócellát. Az igen korszerűnek számító berendezést eredményesen tudtuk hasznosítani a műszaki informatika szak intelligens gyártócellák szakirányon folyó oktatásában, a gépész szak CAD/CAM szakirány hallgatóinak képzésében, valamint a vállalati megrendelésre történő gyártási feladatoknál is.

c) K + F tevékenység 2000-2013 között

A gépgyártástechnológiai kutatások területén a Tanszéken komoly hagyományok és tapasztalatok halmozódtak fel. A Tanszék munkatársai rendszeresen közreműködnek hazai és külföldi nemzetközi konferenciákon előadóként, felkért előadóként, szervezőbizottsági tagként. Részt vállalunk a CEEPUS programban, a hazai társintézeteken kívül szoros munkakapcsolatot tartunk fenn a hazai és külföldi szerszámgyártó cégekkel, a kassai és a zlini egyetem munkatársaival. Ez utóbbiakat TÉT együttműködési szerződés is támogatja.

A kutatás és kísérleti fejlesztés legfontosabb területei az alábbiak:

A felületi mikrogeometria/mikrotopográfia kiértékelési technikáinak vizsgálata, a kapcsolódó felületpárok mikrotopográfiájának kölcsönhatása különböző kopási folyamatokban (Témavezető: Dr. Palásti Kovács Béla, CSc)

A kutatás-fejlesztés 1975-től folyamatos: 1998 – 2001 között OTKA T026117, 2003 – 2006 között a BME Gépszerkezettani Intézetével közös T 043151 OTKA kutatás, napjainkban pedig a TÁMOP-4.2.1.B-11/2/KMR-2011-0001 Kritikus infrastruktúra védelmi kutatások projekt keretében. Az egymással kapcsolódó, működésben résztvevő gépalkatrészek felületi topográfiájának mélyreható megismerése napjaink alap- és alkalmazott kutatásainak fontos területe. A megismerésből származó következtetések visszahatnak a felületek előállításával kapcsolatos gyártásfejlesztési feladatokra, a topográfiai jellegzetességek matematikai, számítástechnikai feldolgozhatósága pedig a felületek érintkezési viselkedésében (pl.: gyógyászat, műszaki-villamos érintkező felületek, álló, ill. egymáson csúszó fém-fém és fém-kompozit felületek) és a tribológiai kutatásokban játszik kiemelkedő szerepet. Egyetemi és főiskolai összefogással megteremtettük a hazai 3D-s felületmérés korrekt, nemzetközi színvonalat is kielégítő méréstechnikai, matematikai és számítástechnikai hátterét, továbbá a kapcsolódó felületpárok tribológiai viselkedésének kísérleti vizsgálati lehetőségét, a kopási folyamat számítógépes on-line követését.

Napjainkra az egy-két jellemző paramétert (Ra, Rz) mérő 2D-s analóg műszereket felváltotta a teljes paraméterválasztékú számítógépes kiértékelés, majd a 3D-s feldolgozás, melynek révén számos új kutatási irány nyílt meg. A vizsgálatokat Perthometer Concept – csúcstechnikát képviselő metszettapintós érdességmérő műszer, valamint saját fejlesztésű 3D-s kiértékelő program, valamint Jeol típusú scanning elektronmikroszkóp segíti.

Leírás: Topográfia

A 3D-s méréstechnika lehetővé teszi a kopási folyamatok nyomon követését és elemzését, a kopási jelenségek részletes időbeli tanulmányozását, többek között forgácsolt munkadarab és a szerszámél egymásra hatását vagy a karcképződés detektálását is.

A Tanszéken kifejlesztett többfunkciós kísérleti berendezés a működési viselkedés mélyebb feltárását teszi lehetővé: követhetjük a kopási-felületváltozási folyamatot, elemezhetjük a változások hatását, kapcsolatát, vizsgálhatjuk a megmunkált felület sajátosságait, információt szerezhetünk a működő felületek topográfiájának megtervezéséhez, a gyártási technológia megválasztásához, a működés közben lejátszódó tribológiai folyamatok és jelenségek mélyebb megismeréséhez, azok tudatos ellenőrzéséhez és befolyásolásához

E kutatások és a kapcsolódó fejlesztések együttműködés keretében segíthetik a társintézmények (BME GEK, KSK, - ME GEK, - GATE MgGEK, - GAMF...) kutatóinak munkáját, nemzetközi konferenciákon való szereplését, az egyetemekhez (BME, SZIE, ME,…) kapcsolódó doktorandusz képzést, továbbá szélesítik az együttműködés lehetőségeit az ipari kutató-fejlesztő helyekkel.

Számítógéppel segített tervezés és gyártás gépipari alkalmazása a gyártóeszköz és alkatrészgyártás területén (Témavezető: Dr. Mikó Balázs, PhD)

A számítógéppel segített tervezés és gyártás napi ipari gyakorlat, azonban számos olyan módszertani illetve tervezéstechnikai, tervezéselméleti kérdés létezik, melyek megválaszolása kihívást jelenthet egy kutató számára. A kutatási téma egyszerre tekinthető alapkutatásnak és alkalmazott kutatásnak, mivel az ipar igényli az új eredményeket és azok szinte azonnali bevezetését.

A kutatás célja a CAD/CAM-rendszerek alkalmazási lehetőségeinek feltárása a gyártóeszköz- tervezés és -gyártás (készülékek, szerszámok stb.) területén, a gyártási költségek előrejelzési technikáinak fejlesztése és alkalmazása különböző területeken, a technológiai tervezés folyamatának automatizálása, valamint a gyártás szimulálása, a virtuális műhely adta előnyök feltárása, kiaknázása. A kutatás hátterét egy 19 gépes CAD-labor szolgáltatja (CATIA R5), valamint a gépműhelyhez kapcsolódó 12 gépes FMS labor, ahol különféle NC-programozást segítő szimulátorszoftverek (NCT, SinuTrain, MTS) és elektronikus szerszámkatalógusok vannak telepítve.

Leírás: bánkis porlaszto

Leírás: öszeszerelés Leírás: szerszám

A kutatás több részterületre osztható, melyek egyrészt hazai és nemzetközi együttműködésben, másrészt önálló kezdeményezésként zajlanak.

- Fejlett gyártási technológiák az autóiparban (CEEPUS CII-SK-0067-01). A program résztvevői: Kassai Műszaki Egyetem (Szlovákia), Bécsi Műszaki Egyetem (Ausztria), Tomas Bata Egyetem (Csehország), Miskolci Egyetem (Magyarország), Krakkói Műszaki Egyetem (Lengyelország).

- Forgácsolt alkatrészek gyártási költségbecslése, melynek célja a költségbecslés folyamatának és szerepének vizsgálata, az iparban alkalmazott módszerek, valamint különböző mesterséges intelligencia módszerek (esetalapú következtetés, szabályalapú következtetés, mesterséges neurális háló) alkalmazhatóságának elemzése.

- Technológiai tervezés automatizálása, melyben megoldást keresünk a technológiai tervezés számítógépes automatizálásának összetett folyamatában a különböző tervezési elvek ötvözésére.

- Műanyag fröccsöntő szerszámok gyártási költségbecslése, ahol egy olyan költségbecslő rendszer kifejlesztésén dolgozunk, amely alkalmas ipari körülmények között megfelelő pontossággal meghatározni egy műanyag alkatrész gyártásához szükséges fröccsöntő szerszám gyártási költségét.

- Reverse engineering, melynek keretében azt vizsgáljuk, hogy a tanszéken található koordináta mérőgép, mérőkar, 3D szkenner, CAD rendszer (CATIA R5) és NC marógép felhasználásával hogyan rekonstruálható egy tetszőleges alkatrész.

Leírás: prototype gép 002 Leírás: IMG_4270

Leírás: P3240005

Leírás: P3240007.JPG

Forgácsoláskutatás (Témavezető: Dr. Sipos Sándor, Dr. Cselle Tibor, CSc)

A forgácsoláskutatási program négy részterületet foglal magában:

- A nehezen megmunkálható anyagok (nagyszilárdságú, kemény és hőálló acélok, HRSA-ötvözetek, ötvözött alumíniumok, műanyagok, kompozitok stb.) forgácsolhatóságának komplex vizsgálata, a forgácsoló eljárások körülményeinek, szerszámainak kiválasztása és adatainak többcélú optimálása az autóipar, az energiaelőállítás és a repülőgépipar igényeinek megfelelően.

- A különféle rendeltetésű, korszerű konstrukciójú, geometriájú, kiképzésű, élpreparációjú, anyagú és bevonatú szerszámok teljesítőképességnek komplex vizsgálata. A szerszámok minősítése a forgácsolóképesség legfontosabb jellemzőinek műszeres, on-line mérésével történik, számos esetben kísérlettervezéssel támogatva. Különösen fontos területet jelent a forgácsmanipuláció jelenségeinek feltárása, az élminőségjavító eljárásokkal elérhető tartósságnövekedés, a legújabb (döntően nanokompozit-alapú) PVD-bevonatrendszerek hatékonyságának műszaki-gazdasági elemzése, valamint e szerszámokkal kialakított felületek mikrogeometriája, pontossága és működési tulajdonságai.

- A környezetbarát megmunkálás (Green Manufacturing) körülményeinek vizsgálata, eredményességének számszerűsítése és fokozatos elterjesztése. A birtokunkban lévő minimálkenő berendezés (HK250), valamint a hideglevegős készülék (Cold Air Gun, CAG) váltott vagy együttes alkalmazása – különösen a XXI. század technológiai kihívásai szempontjából – egyre több területen jelenhet igazi megoldást az ipar számára.

- Különleges mozgásciklusú, jellemzően epiciklois szerszámpályák számítógépes programmal történő előállítása mély hornyok marására. A trochoidális marás szóba jöhető alváltozatainak kutatása nehezen megmunkálható anyagoknál a fellépő erőhatások, a pontosság és a szerszámelhasználódás szempontjából.

A fenti kutatásokban komoly szerepet játszanak a különböző kutatási pályázatok (főként az OTKA) támogatásával beszerzett mérő- és regisztráló eszközök. Például 2002-ben az OTKA M042000 témaszámú, „Forgácsolóerő- és nyomatékmérő műszer szerszámbefogóval, többcsatornás erősítővel” műszerbeszerzés történt, amelyet forgószerszámok (fúrók, menetformázók és menetfúrók, különböző rendeltetésű és konstrukciójú marók) vizsgálatához használunk fel. A kutatási munkát nagyban segíti két, elsősorban szerszámminősítésekre használt CNC-megmunkálógép (álló szerszámoknál a Dugard Eagle eszterga, forgószerszámos eljárásoknál pedig a Mazak Nexus megmunkálóközpont).

Leírás: elerd

Leírás: KISTLER 9123C1111 Leírás: Makino-S33-MachiningCenter-example

Az OTKA T023351 témaszámon regisztrált Perthometer S6P érdességmérő mérőműszert, kiegészítve léptetőmotorral és 3D-s kiértékelő szoftverrel, sikeresen alkalmazzuk a forgácsolt felületek és szerszámok vizsgálatához. Az utóbbi témában kölcsönösen előnyös kutatási kapcsolatot ápolunk a Kassai Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karával.

Leírás: perthen 002

Leírás: DSC02643

A fenti kutatási témák mindegyikét, különösképp a korszerű forgácsolószerszámok vizsgálatát tudományos diákköri munkaként végezhetik hallgatóink. Évtizedes tapasztalatunk, hogy az évenként kiírt új témákkal a résztvevők szívesen foglalkoznak, rengeteg tapasztalatot gyűjtenek, és a szakdolgozat elkészítése is könnyebb számukra. Forgácsoláskutatás témában 1993 óta több mint ötven TDK dolgozat készült el, az országos konferenciákon tucatnyi helyezést és különdíjat nyertek el hallgatóink. A sikeres TDK munkát követően sok kollégánk maradt a tanszéken intézeti mérnökként és tanársegédként.

Metrológiai és minőségbiztosítási kutatások a gépipari gyakorlatban (Témavezető: Dr. Drégelyi-Kiss Ágota)

A gépiparban, főként az autóipar területén különösen nagy hangsúly tevődik a gyártott alkatrészek megfelelőségének vizsgálatára, valamint a gyártási folyamat nyomon követésére, javítására, fejlesztésére minőségbiztosítási eszközökkel. Csoportunkban döntően ezen két fő téma mentén jelennek meg tudományos munkák, publikációk, valamint ipari kapcsolatok révén konkrét feladatra vonatkozó megoldások kidolgozása.

A méréselmélettel, méréstechnikával összefüggésben az egyes mérőeszközök mérési bizonytalanságának meghatározása, a mérések tervezése és értékelése, matematikai statisztikai módszerek ipari feladatokban és tudományos kutatásban történő felhasználása a kutatások fő irányvonala.

A minőségirányítással kapcsolatos kutatásunk célja, hogy a téma feldolgozása során modellt szülessen a hazai termelési környezet kockázatainak, megbízhatóságának illetve biztonságtechnikai paramétereinek, a minőségirányítás emberi tényezőinek és a hazai szervezeti kultúrák elemeinek összefüggéseiről.

Publikációs tevékenység

A kutatási területeken végzett kísérleti tevékenység eredményei, zömében szakcikkek és konferencia előadások formájában, rendszeresen megjelennek a hazai és nemzetközi folyóiratokban és rendezvényeken (illetve azok kiadványaiban).

A tanszéki listák részletezése nélkül a publikációs tevékenységet az alábbi diagram mutatja be.

Kollégáink hazai elismerésben is részesültek a közelmúltban:

GTE GépGyártás -Műszaki Irodalmi Dij

Dr. Sipos Sándor – Dr. Cselle Tibor – Csuka Sándor: Nanokompozit PDV-bevonatok kopásának széleskörűen alkalmazható modellje, GÉPGYÁRTÁS 2008. 1–2.

A Tanszék/Szakcsoport további elképzelései

A 2005-ben bevezetett új, BSc tantervvel kapcsolatos feladatok megoldása még további kihívást jelent. Az új, korszerű ismeretanyagok összegyűjtése, rendszerezése, az oktatásba történő folyamatos bevitele, az elektronikus tananyagok elkészítése időigényes. Mindezt pedig úgy kell a lehető legjobb színvonalon elvégeznünk, hogy közben a korábbi években megszokott színvonalon és eredményességgel lássuk el - a megnövekedett hallgatói létszámmal arányosan megemelkedett - napi oktatási feladatainkat is.

A Tanszék jövője szempontjából kiemelt fontosságú, hogy az oktatói állomány jelenlegi korösszetételét fiatal kollégák beléptetésével és itt tartásával tovább javítsuk.

Az elkövetkező években kiemelt figyelmet kell fordítanunk kutatásfejlesztési feladataink ellátására, fiatal kollégáink továbbképzésére, a doktoranduszi képzésbe bekapcsolódásukra, illetve kutatási tevékenységük és publikációs munkájuk segítésére.

Szándékunk, hogy a már jól bevált és közismert szakmérnöki kurzusainkat, tanfolyamainkat az elkövetkező években is folyamatosan indítsuk. A tanfolyamok oktatási anyagának elkészítése, a képzésben való részvétel remélhetőleg számos tanszéki munkatársunknak ad feladatot és megfelelő anyagi elismerést is.

A Bánki Főiskola és a Kar történetében a Gépgyártástechnológiai Tanszék/Szakcsoport alapvető és meghatározó szerepet töltött be. Oktató-nevelő és tudományos tevékenysége hozzájárult az 1879-ben alapított "Technológia" hírnevének fenntartásához és emeléséhez. Jól példázza ezt az a tény is, hogy az elmúlt 50 év alatt a Tanszék két főigazgatót/dékánt (Dr. Angyal Béla 1969-1986; Dr. Palásti Kovács Béla 1997-2009), három tudományos főigazgató-helyettest (Kántor György 1969-1975, Dr. Palásti Kovács Béla 1990-1997, Dr. Horváth László 1997-2000) és egy oktatási főigazgató-helyettest (Dr. Nagy P Sándor 1984-1990) adott az intézménynek.

Bánki Donát Felsőfokú Gépipari Technikum 1963-1969

Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola 1969-1993

Bánki Donát Műszaki Főiskola 1993-2000

BMF - Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Kar 2000-2010

ÓE - Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar 2010-

GÉPGYÁRTÁSTECHNOLÓGIAI TANSZÉK

(GÉPGYÁRTÁSTECHNOLÓGIAI SZAKCSOPORT)

1963-2013

A Tanszék oktatóinak és dolgozóinak névsora

Név	A munkaviszony		Megjegyzés
Név	kezdete	vége	Megjegyzés
Ambrusné Dr. Alady Márta f. docens	1973.	1996.	nyugdíjas
Dr. Angyal Béla f. tanár · BDGMF főigazgató és tanszékvezető · tanszékvezető · intézetigazgató	1966 1966. 1984. 1987.	1990. 1984. 1987. 1990.	nyugdíjas †
Dr. Árva János f. docens	1970.	2002.	†
Balázs Imre f. adjunktus	1968.	1995.	nyugdíjas
Dr. Bittera Zoltán f. docens	1978.	1992.	állásváltozás
Biró Szabolcs mérnöktanár	2001.
Burai István szakoktató	2012.
Dr. Cselle Tibor f. tanár	1976.		1988-tól külföldön
Csesznok Sándor mérnöktanár	2001.
Dr. Czverencz János f. docens	1965.	1996.	nyugdíjas
Czéh Mihály f. adjunktus	1968.	2012.	nyugdíjas
Dr. Dobor Lászlóné f. docens	1966.	1986.	nyugdíjas †
Dr. Farkas Gabriella e. adjunktus	2002.
Galla Jánosné f. docens	1966.
Gémes Tibor f. adjunktus	1976.	1990.	állásváltozás
Dr. Harmath József f. docens	1977.	2002.	†
Hervay Péter e. adjunktus	1976.
Horváthné dr. Drégelyi Kiss Ágota e. docens	2002.
Dr. Horváth László f. tanár · tudományos főigazgató-helyettes	1992. 1996.	2000. 2000.	áth: BMF-NIK
Horváth Richárd e. tanársegéd	2004.
Dr. Jezsó László f. docens, c. e. docens	1976.	2009.	nyugdíjas
Kántor György f. tanár · tudományos főigazgató-helyettes	1965. 1969.	1975. 1975.	nyugdíjas †
László Zoltán tanársegéd	2004.	2006.	állásváltozás
Magyarkúti József mérnöktanár	2009.
Dr. Mikó Balázs e. docens · tanszékvezető · intézetigazgató-helyettes	2005. 2005. 2007.	2007.
Dr. Nagy Lajos f. docens	1976.	1993.	nyugdíjas †
Dr. Nagy P. Sándor f. docens · oktatási főigazgató-helyettes · tanszékvezető	1964. 1984. 1990.	2009 1990. 1993.	nyugdíjas
Dr. Palásti Kovács Béla f. tanár, c. e. tanár · kutatási főigazgató-helyettes · BDMF főigazgató · kari főigazgató, dékán · intézetigazgató	1972. 1990. 1997. 2000. 1999.	1997. 2000. 2009. 2011.
Dr. Pap András f. docens	1975.	1987.	áth: Gép.és Renszt. Tanszék
Dr. Sipos Sándor c. e. docens · tanszékvezető	1974. 2003.	2005.
Sulyok Károly f. adjunktus	1973.	1993.	állásváltozás
Szamosi Barna mérnöktanár	2012.
Dr. Szanyi László f. docens	1976.	1992.	nyugdíjas †
Dr. Szilágyi László f. tanár	1969.	1992.	nyugdíjas †
Tóth Georgina Nóra e. adjunktus	2002.
Ujváry Pál f. adjunktus	1974.	1994.	nyugdíjas
Varga Tamás f. tanársegéd	1994.	2001.	állásváltozás
Varga Bálint mérnöktanár	2008.
Dr. Váradi András f. docens · intézetigazgató-helyettes · tanszékvezető	1968. 1987. 1993.	2008. 1990. 2003.	nyugdíjas
Vladár Tibor f. adjunktus	1972.	1975.	állásváltozás
Dr. Zentay Péter e. docens	2008.
Zsuffa Lóránt f. adjunktus	1976.	1991.	nyugdíjas †

Arany Mária előadó	1984.	1988.	állásváltozás
Baranyai Géza tanszéki mérnök	2013.
Baranyai József segédmunkás	1983.	1993.	nyugdíjas
Bencsik Imréné előadó	1975.	1982.	nyugdíjas
Bóta József technikus, szakoktató	1973.	2008.	nyugdíjas
Burai István tanszéki mérnök	2012.
Csiszár Géza műszaki tanár	1975.	2003.	nyugdíjas
Csuka Sándor intézeti mérnök	2007.
Dudás György üzemmérnök	1977.	1987.	állásváltozás
Dudás Györgyné előadó	1980.	2013.	nyugdíjas
Falus Iván üzemmérnök	1977.	1992.	állásváltozás
Fejes Márton technikus	1967.	2001.	nyugdíjas
Fiers András polg. szolg.	2000.	2002.
Futó Imre segédmunkás	1968.	1976.	†
Gulyás István tanszéki mérnök	2001.	2004.	állásváltozás
Halász Gábor tanszéki mérnök	2010.	2011.	állásváltozás
Harmati István üzemmérnök	1970.	1984.	állásváltozás
Horváth András műszaki tanár	2013.
Homály Zoltán polg.szolg.	2000.	2001.
Illés Lajos technikus	1967.	1977.	†
Jurcsó Péter tanszéki mérnök	1998	2000	állásváltozás
Kis Ferenc tanszéki mérnök	2003.
Kis Zoltán üzemmérnök	1991.	1993.	állásváltozás
Konkoly László üzemmérnök	1987.	1989.	állásváltozás
Láng László technikus	1975.	2013.	nyugdíjas
Lóka József üzemmérnök · műhelyvezető	1966. 1966.	1995. 1995.	nyugdíjas †
Lődi Hajnalka igazgatási ügyintéző	2013.
Maloschik Nándor üzemmérnök	1969.	1975.	állásváltozás
Martin Imre technikus	1968.	1982.	nyugdíjas †
Máthé Péter tanszéki mérnök	2003.	2007.	állásváltozás
Mátyás Gábor polg.szolg.	2003.	2004.
Németh Attila üzemrnérnök	1983.	1990.	állásváltozás
Nagy János szakoktató	2012.
Nikitscher Tamás üzemmérnök · műhelyvezető	1986. 1995.
Noszvai István üzemmérnök	1976.	1979.	állásváltozás
Nyitrai Attila üzemmérnök	1971.	1975.	állásváltozás
Oláh Péter üzemmérnök	1992.	1994.	állásváltozás
Pálinkás Tibor üzemmérnök · ügyvivő szakértő	1974. 2005.	1990.	állásváltozás
Pálinkás Zsolt üzemmérnök	1990.	1996.	állásváltozás
Pinizsi Zoltán üzemmérnök	1979.	1986.	állásváltozás
Posch György szakmunkás	1978.	1993.	nyugdíjas †
Preklet Géza üzemmérnök	1976.	1977.	állásváltozás
Regös Jakab szakmunkás	1975.	1985.	állásváltozás
Rudas Imre üzemmérnök	1972.	1976.	áth: Term. Tud. Tanszék
Simon Kálmán szakmunkás	1968.	1973.	nyugdíjas †
Szalóki István tanszéki mérnök	2012.
Szerényi Katalin adminisztrátor	1983.	1984.	állásváltozás
Szóráth Ferenc műszaki tanár	1970.	1977.	állásváltozás
Szőkéné Jenei Eszter előadó	1979.	1983.	áth: Tan. Oszt. †
Tarsoly Sándor szakmunkás	1972.	1975.	állásváltozás
Tállai Péter tanszéki mérnök	2010.	2013.	állásváltozás
Teszkó Sándorné műszaki rajzoló	1974.	1982.	állásváltozás
Tiszai Örs tanszéki mérnök	1999.	2000.	állásváltozás
Tordai Ferenc műszaki tanár	1972.	1975.	állásváltozás
Tóth Béla szakmunkás	1970.	1983.	állásváltozás
Tóth László technikus	1978.	1987.	állásváltozás
Vadacz Edit műszaki rajzoló	1966.	1987.	nyugdíjas
Vajtai György szakmunkás	1962.	1972.	nyugdíjas †
Varga József szakmunkás	1988.	1991.	állásváltozás
Zámbori Miklós üzemmérnök	1982.	1990.	állásváltozás
Zelei Sándorné műszaki rajzoló · ügyvivő szakértő	1982. 2009.	2013. 2013.	nyugdíjas
Zentai Judit adminisztrátor	1982.	1986.	áth: Titkárság
Zicsi András villamosmérnök	1979.	1982.	állásváltozás
Zsámboki Pál szakmunkás	1966.	1972.	nyugdíjas †

Szerkesztette: Dr. Palásti Kovács Béla

Budapest, 2013. november

Tanszéki életképek

Leírás: DSCF6362 Leírás: DSCN2590